Elvált Férfiak Társasága – Közös Felügyelet
Azon a vitán felülálló előnyön kívül, hogy a gyermeknek egyik szeretett szülőjéről sem kell lemondania a válás kapcsán, még számtalan egyéb előnyt is megtapasztalhattunk.
A válást követően előzetes egyezségünk értelmében költözéseinkkor figyelembe vettük, hogy mindig azonos városban lakjunk, hogy a gyermekek iskolába járása mindkettőnk számára megoldható legyen. A felállás pedig az, hogy mindkettőnknél van a srácoknak otthonuk, szobájuk, személyes privátszférájuk. Egyik héten nálam vannak otthon, a másik héten az édesanyjuknál. Sokat beszélgettem arról a srácokkal, hogy nem jelent e ez bármiféle problémát, nehézséget a számukra, de amellett, hogy a saját kis szavaikkal elmondták, a kedélyállapotukból és viselkedésükből is megnyugtatóan úgy tűnik, hogy ez számukra is megfelelő és élhető helyzetet eredményezett. Mára pedig már teljesen természetessé vált. S az egy heteket nem vesszük teljesen komolyan, mert ez sokszor programok, utazások függvénye is. A nyarakat pedig a Balatonnál töltik a nagyszülőknél, s onnan hozzuk- visszük el őket mindketten, ahogyan a szabadságunk azt lehetővé teszi.
A srácok meglepően hamar belesimultak ebbe a kétlaki életbe. Mára egyértelműen azt látom, hogy nálam és az édesanyjuknál is megvan a biztonságot jelentő otthonuk, „fogódzkodójuk” és szívesen jönnek és mennek közöttünk. Tudják, hogy mindkettőnknél otthon vannak, mindkét lakásban helyük van és szerves részei mindkét családnak, ahol biztonságban és szeretetben vannak. Ezáltal egyik nagyszülőt és testvért, unokatestvért sem kell nélkülözniük, mindkét család minden tagjával a szülők elválása ellenére is napi kapcsolatban lehetnek. Ez számomra nemcsak ezért megnyugtató, hanem azért is, mert tudom, ha hirtelen kell elutaznunk vagy egyéb elfoglaltságunk akadna pár napra, akkor a gyermek semmiben sem szenved hiányt, hanem a másik szülőnél van otthon, jó helyen, biztonságban.
Ez azonban tőlünk, szülőktől eleinte gyakoribb és folyamatos, később már a tapasztalatok miatt ritkább egyeztetéseket igényelt. A gyerekeknek mindkettőnknél van ruhatára, de a kedvesebb darabokat szabadon hozzák-viszik magukkal. Az iskolai felszerelések pedig a heti csere kapcsán vándorolnak át. Van amit én tanulok velük gyakrabban és van amit az édesanyjukkal tekintenek át rendszeresen. Sportolnak és különórákra járnak, amiben szintén egyeztetés szükséges, de ezek könnyedén menedzselhető dolgok, s szerencsére számíthatunk a nagyszülők segítségére is. A születésnapok, névnapok pedig családonként külön – külön is megünneplődnek, először mindig annál a szülőnél, akinél a gyermekek éppen akkor rendesen tartózkodnak. Karácsony, húsvét, augusztus 20.-a és egyéb ünnepek mindig megbeszélés tárgyát képezik és még egyszer sem volt probléma az egyeztetésből. Ökölszabályként a karácsonyra az az egyezségünk, hogy az egyik évben velem töltik a 24.-ét napközben, és este viszem át Őket az édesanyjukhoz a szentesti vacsorára, a másik évben pedig fordítva. És, hogy a nagy családot se hagyjuk ki, ugyanez az a rendező elv a karácsony első napjára is. Egyik évben az egyikünknél, másik évben a másikunknál ülik körbe 25.-én az asztalt, s karácsony második napja a másik családé. Így mindenkinek egyértelmű, ebben az évben ki következik és lehet tervezni a szép karácsonyt.
www.privatszfera.com
Szia kedves Apuka!
Most bukkantam a blogodra és engedd meg, hogy gratuláljak a hozzáállásod/hozzáállásotokhoz. Kevesen vállalják be, lehet, hogy azért, mert nem is tudnak a lehetőségről. A férjem is ilyen apa, mint Te, ők is a volt feleségével közös tartáson voltak/vannak a gyerekekkel, akik azóta már azért felnőtt korúak lettek 🙂 Néha nehéz volt, de általában azért sokkal könnyebb, mintha mindent egy embernek kellett volna megoldania. Nálunk a rendszer – a gyerekek kérésére – egyszer még változott is és mindenki tudott hozzá rendben alkalmazkodni.
Csak így tovább! Pihe