Elvált Férfiak Társasága – Dilemmák – Döntések
Egy férfinek a válás kapcsán nagy dilemma a helyes út kiválasztása, kiváltképp igaz ez akkor, ha ő kezdeményezi a kapcsolat felbontását. Klasszikus értelemben a férfi a családfő, így a felelősség a feleségéért, a gyermekeiért, a családért az elválás kapcsán óriásira nő. Megtehetem e mindezt? Jogom van e kilépni egy boldogtalan házasságból? Mi a felelősségem a volt feleségemmel szemben? Mi a felelősségem a gyermekeimmel szemben? Mi a felelősségem Önmagammal szemben? Mi a felelősségem apaként, férjként, férfiként, s emberként? Súlyos és nehéz kérdések! Idő kell ahhoz, hogy minden kérdésre megtudjuk a megnyugtató választ. Csak, ha válaszokat megtudtuk, akkor van mód a dolgot önmagunkban a helyére tenni, s továbblépni.
Így alakult ki bennem mottóként az, hogy:
“Emberként szeretettel,
Apaként törődéssel,
Volt Férjként felelősséggel,
Férfiként méltósággal”
próbáljak élni.
A válás során, mi sosem éreztük magától értetődőnek, hogy kizárólagosan az édesanyánál kerüljenek a gyermekek elhelyezésre, megfosztva a másik szülőt legfontosabb szerepétől. A megoldások keresése közben, a napi rutin feladatok ellátása, az addig azokban vállalt feladataink megosztása nyitotta fel szemünket. A gyerekek iskolába, edzésekre vitele, étkezési és egyéb szokásaik, valamint a mi elfoglaltságaink figyelembevétele alapján mérlegeltük helyzetünket Egy közismert cég egyik vezetőjeként dolgozom, s naponta általában több mint 8 órát töltök a munkahelyemen, mégis a legtöbb szabadidőmet a gyermekeimet bevonva tervezem, s terveztem házasságunk alatt is. Így nehezen tudtam elképzelni azt a helyzetet, hogy vasárnaponként csak megállok az autómmal és könnyedén elviszem a fiúkat pár órára. Ez egyet jelentett volna azzal, hogy kiszállok a gyerekek neveléséből, életéből. Márpedig ez az opció elfogadhatatlan volt számomra. Néhány hét gondolkozás és sok-sok beszélgetés után, kialakítottunk egy elképzelést, amely mind a négyőnk számára elfogadható megoldásnak tűnt. Kiderült, hogy elgondolásunk jogi szentenciaként már létező fogalom, csak éppen a gyakorlatban nagyon ritkán fordul elő. Pedig sok gyerek és szülő számára teremthetne megnyugtató helyzetet egy válás kapcsán. A megoldás neve az úgynevezett gyermekek” közös felügyelete”. A bíró a válást a szabályozás értelmében csak a második tárgyalásnál mondhatta ki, hogy legyen idő átgondolni, minden fontos körülményt, de főképpen a gyermekekkel kapcsolatos döntésünket. Nehezen értették meg, hogy mit szeretnénk és a második tárgyaláson többször is rákérdezett a bíró mindkettőnknél, hogy valóban ez e a végleges egyezségünk. Szinte az volt az érzésünk, hogy zavarja a döntésünk. Nehéz és érzelmekkel teli, szomorú esemény volt. Egymás kezét fogva próbáltuk megértetni a bíróval, hogy mi a gyerekek érdekeit szem előtt tartva nem kívánjuk egymást korlátozni a srácok felügyeletében sem most, sem pedig a későbbiekben, konkrét elképzelésünk volt a jövőre vonatkozóan. Végre kimondták a válást. Mintha valami rosszat tettünk volna, úgy hagytuk el magunkba roskadva a bírósági épületet, pedig alaposan átgondoltunk mindent mielőtt odamentünk. Utólag az élet bennünket igazolt. A bíróság volt az, aki a szokatlan döntésünk és egymás melletti kiállásunk miatt, nem tudta mire vélni a kialakult helyzetet és kifejezetten rosszat feltételező kérdéseivel a tárgyalást rosszízűvé változtatta. Némán, de kéz a kézben hagytuk el a komor épületet. Ahogyan írtam, az élet bennünket igazolt. A volt nejem is és énis azóta kiegyensúlyozott új párkapcsolatban élünk, és a közös felügyelet gyermekeink felett is egyszerűen és kiszámíthatóan, jól működik. Igaz, ezért mindkettőnknek tennie kellett és folyamatos egyeztetést igényel, de a gyermekek életében mindketten jelen vagyunk, egyikőnkből sem kellett, hogy vasárnapi Apuka vagy Anyuka váljék!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: